Határ, amely összeköt

1952 júliusában--szeptemberében Romániában új belső határokat húztak meg, amiről a korabeli sajtó, a Magyar Autonóm Tartomány kapcsán, így írt: "a határ nem választóvonal lesz, hanem a testvériségnek és bizalomnak olyan jele, amely összeköt." A határ, definíciószerűen, két entitás elválasztására szolgál. A határ funkciója, hogy összekössön -- a kommunista párt átalakuló nemzetiségi politikája következtében ez a paradoxon osztja meg és uralja az ezt követő években a romániai magyar társadalmat.

Romániában a területi-adminisztratív átalakítás átvette a szovjet modellt, létrehozta a nemzetiségi kérdés kezelése és megoldása szovjet, egészen pontosan sztálini (azaz Sztálin, mint nemzetiségügyi népbiztos által kidolgozott és gyakorlatba ültetett) valóságát. A szovjet modell átvételének egyedülálló esete volt ez az akkoriban népi demokratikusnak nevezett államokban: egy nemzetiségi autonóm tartomány született. A Magyar Autonóm Tartomány kialakulásának állomásait, körülményeit, az új adminisztratív keretek közé kerülő társadalom állapotát, reakcióit vizsgálom ebben az írásban.

Romániában az 5/1950-es törvény alapján 1950 szeptemberében lépett életbe az új területi-közigazgatási felosztás. Hivatalosan rajonálásnak nevezték, bár nemcsak az jellemezte, hogy a járások helyett ún. rajonokat alakítottak, hanem az is, hogy a megyék összevonásából tartományokat hoztak létre. Eszerint az országot 117 rajon, 28 tartomány, 148 város és 4052 község alkotta,[1] ebből 11 erdélyi tartomány volt. A térképet vizsgálva joggal mondhatjuk, hogy az új határok a történelmileg kialakult felosztást, a termé-szeti-földrajzi tagoláshoz is igazodva, csak a nagyobb országrészek között tartották tiszteletben. Nem alakultak olyan szerkezetek, amelyek ezeket a történelmi határokat metszve, moldvai és erdélyi, vagy havasalföldi és erdélyi részeket egyesítettek volna. Egyetlen kivétel: Predealt Brassóhoz -- azaz ahogy az 1950. augusztus 23. tiszteletére történt ünnepélyes átkeresztelés után nevezték: Sztálinvároshoz -- csatolták. Egyes szerkezetek Erdélyben addig össze nem tartozó vidékeket fogtak egybe: Zilah Kolozsvárhoz, Szilágysomlyó Nagyváradhoz, Nagykároly Nagybányához, Gyulafehérvár Dévához, Felsővisó Besztercéhez, Balázsfalva Marosvásárhelyhez került. Akadt olyan megye is, amelyet kétfele daraboltak: Csík megyéből Gyergyó Maros, Csík pedig Sztálin tartomány része lett.

A minket érdeklő vidék, a történelmi Székelyföld két tartomány között oszlott meg. Maros tartomány hat rajonból állt: Marosvásárhely, Ludas, Dicsőszentmárton, Régen, Erdőszentgyörgy, Gyergyó. Sztálin tartomány rajonjai: Brassó, Rákos, Udvarhely, Csík, Kézdi és Sepsi. Ez rövid átmeneti állapotnak bizonyult, csupán két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újrarajzolják a térképet.

1952: új nemzetiségi politika Romániában

1952. július 18-án jelent meg a párt lapjában, a Scânteia-ban a Román Népköztársaság új Alkotmányának tervezete, 1952. szeptember 24-én pedig összeült a Nagy Nemzetgyűlés. Az 1948 márciusában megválasztott testületnek ez volt az utolsó ülésszaka, és az 1948. április 12-i Alkotmány után ezt az új alaptörvényt is megszavazta,[2] valamint az új választási törvényt. Ezután november 30-ára új nemzetgyűlési választásokat írtak ki. A történészek megegyeznek abban, hogy 1952-ben egy korszak lezárult, egy másik elkezdődött a második világháború utáni szocialista Románia történetében. A vízválasztó azonban nem az új Alkotmány volt, hanem még azt megelőzően az ún. "jobboldali elhajlók" ellen indított támadás, a párt vezető csoportja egységének, Gheorghiu--Dej pártfőtitkár egyeduralmának a megerősödése. Mindez azonban csak része volt egy általánosabb, a szovjet tömb országaiban zajló folyamatnak: a "cionista összeesküvők", a zsidó és más kisebbségi származású vezetők elleni fellépésnek. A folyamatot 1951 novemberében a csehszlovák kommunista párt főtitkára, Rudolf Slansky letartóztatása indította el. Romániában az 1952. február 29.--március 1-jei központi bizottsági plenárison érte az első támadás az akkori KB titkár és pénzügyminiszter Luka Lászlót, és implicit módon társait, Ana Pauker külügyminisztert és Teohari Georgescu belügyminisztert (a vezetés "moszkovitának" nevezett szárnyát). Úgy tűnik, a hatalommegerősítő manővert Moszkvában határozták el, és a jelzést, hogy eltávolíthatja a hatalmi vetélkedésben vele szembenállókat, szintén Moszkvából kapta Gheorghiu--Dej. De a taktikát helyben dolgozták ki, mégpedig szovjet tanácsadók segítségével és felügyeletével.[3] Luka ellen a KB indított vizsgálatot, majd a május 26--27-i plenárison elhatározták a pártból való kizárását. Június 2-án Gheorghiu--Dej lett a miniszterelnök -- azaz nyilvánosan is a pártállam egyszemélyes vezetője. Július 5-én felmentették külügyminiszteri tisztségéből Ana Paukert. Teohari Georgescut már a májusi plenáris másnapján, május 28-án menesztette Gheorghiu--Dej embere, Alexandru Draghici. Az új alaptörvény ily módon a Gheorghiu--Dej körüli egységben megerősödő román pártvezetés sztálinista alkotmánya.

Az utóbbi években megjelent, az ötvenes évek Romániájával foglalkozó könyvek szaktekintélyeknek számító román vagy külföldi szerzői (Victor Frunza, Stelian Tanase, Denis Deletant, Robert Levy) nem említik az 1952-es évvel kapcsolatban az új alkotmánynak az országszervezés, a nemzetiségi kérdés kezelésének szempontjából sajátos kitételét: a MAT megalakítását. Az évtizedekkel ezelőtt nyugaton megjelent könyvek szerzői (Stephen Fischer-Galati, Ghita Ionescu) sem méltatták különösebb figyelemre az eseményt. Ionescu három mondatot írt arról, hogy az alkotmány egyik pontja autonómiáról beszél, hozzátéve, hogy a tartomány területén is érvényesek a központi rendeletek és határozatok, azaz már születésekor sem volt semmiféle esélye annak, hogy ez a tartomány egy központ alatti egységgé ("some sub-federal unit") váljon.

Természetesen vannak történészek, akiket nem hagy közömbösen a MAT létrejötte és működése, és behatóbban foglalkoznak a jelenséggel -- csak éppen nem saját kutatásokra, hanem a korabeli sajtóra, az elmúlt történelmi korszakban Romániában kiadott, ideológiával átitatott kiadványokra, az azokban megfogalmazott gondolatokra támaszkodnak. Például az 1995-ben megjelent A romániai magyarok című könvvben a szerzők, Nicolae Endroiu és Vasile Puscas alaptétele: 1944 után a magyar nemzetiség privilegizált helyzetben volt, a MAT ennek egyik bizonyítéka. Szerintük a tartomány a helyi néptanács által elfogadott "szabályzat" szerint működött (mint tudjuk, ennek a szabályzatnak a kidolgozása és elfogadása csak ígéret maradt), valamint "a magyar kulturális és ideológiai tevékenység különlegesen intenzív volt ebben az idő-szakban".[4] Hasonló ideológiára és tudásra alapozott ismeret elegendő arra, hogy napjainkban a médiában román közszereplők időnként a MAT-ról az árnyalatok mellőzésével, pillanatnyi politikai érdekekre figyelve nyilatkozzanak. Mindezek miatt úgy gondolom, ennek a témának az alapos feltárása, vizsgálata, és ennek nyomán egy árnyalt tudományos álláspont kialakítása inkább a magyar kutatókra hárul.

A második világháború utáni Romániában élő magyar kisebbség helyzetét vizsgáló első tanulmányok egyike 1963-ban jelent meg, szerzője Telegdi Elek. Az időszakot három nagyobb részidőszakra osztja: az első jellemzője "a magyarok szövetsége a többségi románsággal", a másodiké, mely 1952-től az ’56-os forradalom utáni tömeges megtorlások kezdetéig tart, a "taktika és együttélés", míg az utána következő harmadiké "a magyar kisebbség szocialista jelszavak fedezetében történő perzekuciója". A második szakaszban minden területen elszigetelik, vagy módszeresen eltávolítják a vezetésből a kisebbségek tagjait. De Sztálin halálát követően Romániában a sztálinista vezetők óvatosak: egyszerre propagálják a jogegyenlőséget és erősítik a centralizációt, valamint a "románosítási politikát". Létrejön a MAT, de "valójában ahhoz képest, amelyeket azelőtt a Magyar Népi Szövetség élvezett, a romániai magyarok jogainak korlátozásáról van szó", megindul a nagyobb városok számarányának mesterséges átalakítása, és Kolozsváron, valamint más, akkor még magyar többségű nagyvárosokban, ellentétben Marosvásárhellyel, magyar intézményeket számolnak fel, anélkül, hogy újakat hoznának létre.[5] Schöpflin György 1979-ben megjelent összefoglalásában a belső elnyomás és a formális engedmények kettőségét tartja jellemzőnek a MAT megalakításával teremtett helyzetre. A fordulópontot véleménye szerint Gheorghiu--Dej-nek 1953 januárjában tett kijelentése jelenti, mely szerint Romániában végleg megoldódott a nemzetiségi kérdés. Ez a nyilatkozat a későbbiekben ürügyül szolgált, hogy bárkit, aki nemzetiségi politikájukat kritizálta, a sovinizmus vádjával illessenek. Az engedmények kirakatjellegét bizonyítja, hogy a MAT Statútuma soha nem készült el, az autonómia csupán nevében létezett, a tartomány szervezete semmiben sem különbözött a többi tartományétól, ugyanakkor "létére hivatkozva megtagadták, hogy más területeken magyar kulturális intézmények jöjjenek létre; ez a tartomány így voltaképpen "magyar gettónak" bizonyult."[6]

Lipcsey Ildikó véleménye szerint a MAT abban különbözött az ország többi tartományától, hogy a helyi lakosság természetes állapotát ismerték el a keretek kialakításával.[7] Ez a gesztus egyrészt, látszólag, az egység eszmét tagadta. Másrészt lehetőséget adott arra, hogy Gheorghiu--Dej bejelenthesse: Romániában megoldották a nemzetiségi kérdést,[8] és ez alapot teremtett a későbbiekben a központi nemzetiségi szerkezeteknek (a Magyar Népi Szövetség, a Nemzetiségi Minisztérium) az elzárkózás lehetőségét hordozó, idejemúlt intézményekké nyilvánítására és megszüntetésére.

Tóth Sándor álláspontja a MAT létrehozása szempontjából igen határozott: az a romániai magyarság szervezetileg reprezentált, kollektív személyiségét, a képviselő Magyar Népi Szövetséget meggyengítő, majd felszámoló "szalámitaktika" utolsó lépésének tekinthető.[9] A sikeres érdekmegosztás eredményeként akkoriban ezt csak kevesen vették észre. Mindazok a vezetők, akik Marosvásárhelyen hatalmat szereztek, új, alakuló intézmények élén növelték hatalmukat, nem gondolkozhattak úgy, mint a kolozsváriak, akik hatalmukat, pozícióikat, intézményüket féltették. Tóth Sándor egy korabeli belső jelentés[10] társszerzője is. A jelentésben külön alfejezet foglalkozik a kérdéssel: hogyan viszonyul a romániai magyar értelmiség a MAT létrehozásához, szerepéhez. Egyértelmű az aggodalom: Kolozsváron és más helységekben a magyar nyelvűség visszaszorítása tapasztalható; a magyar intézmények működését korlátozzák, a MAT-ba való átköltöztetésüket lebegtetik, román társintézményekkel való összevonásukról beszélnek. A "Románia közepén megalakuló kis Magyarország" kép él azokban, akik a tartomány határain belül vannak; "kirakat-tartomány"-nak látják és nevezik azok a mérvadó értelmiségiek, akik a tartományon kívül élnek. Ez az 1952-től kialakuló helyzet a romániai magyarság máig élő, alapvető területi, de ezen túl, a mentalitásban is kimutatható megosztottságát mutatja.[11]

Vajon az 1952-es alkotmánnyal, a MAT létrehozásával új nemzetiségi politikát alapoztak volna meg Romániában?

Mélykúti Ferenc szerint igen: a nemzetiségi intézmények, a megszűnő Magyar Népi Szövetség kivételével, 1956-ig még gyakorlatilag érintetlenek maradtak és működhettek, de ekkor jött létre az a politikai-ideológiai alap, amely megkönnyítette a nemzetiséget homogenizáló hatalmi szándékot. A párt nemzetiségi politikája kétarcúvá vált, a hivatalos rendeletek és utasítások mellett egyre nagyobb volt a szerepük a titkos, csak szóban közvetített utasításoknak, rendeleteknek.[12]

Az, hogy a Szovjetunióban a sztálini útmutatás szerint megoldották a nemzetiségi kérdést, és ennek eredményeként autonóm köztársaságok és autonóm tartományok születtek, köztudott volt az ’52-es alkotmány előtt is. Romániában azonban, tudomásom szerint, eddig az időpontig nem került nyilvánosságra olyan román pártjavaslat, amely magyar vidékek autonóm adminisztratív szerkezetbe, tartományba való összefogását tervezné, megengedhetőnek tartaná. Vincze Gábor szerint mivel "a Székelyföldet két román többségű tartomány között osztották fel [1950-ben -- G. J.] [...] a nyilvánosság előtt a Magyar Autonóm Tartomány létrehozásának egyik indoka a fenti sérelmes intézkedés megszüntetése volt."[13] Kutatásaim során a levéltárban, valamint az 1952 júliusa és októbere között megjelent sajtóanyagban nem bukkantam annak nyomára, hogy valaki nyilvánosan is sérelmesnek tartaná az 1950-es felosztást, és hogy az új szerkezetet a sérelem megszüntetéseként kezelte volna.

Társadalmi fogadtatás

A MAT létrehozása, a politikai gesztus félreértése, félremagyarázása románok és magyarok részéről egyaránt indulatokat szabadított fel. Mindkét rész másnak, többnek gondolta a változást, mint ami valójában bekövetkezett. Mindkét fél ugyanabban a paradigmában gondolkozott, ami eltért attól, amit a hatalom sulykolt. A MAT-on belül élő magyarság úgy gondolta, hogy ez határ nem összeköt, hanem elválaszt: elválaszt a románoktól; azt nem érezték problémának, hogy az ország, Erdély más magyarjaitól is. Ehhez a romániai magyar társadalom, Erdély nagyobb, elkülönülő vidékein élő magyarság egységének nem csak értelmiségi imperatívuszként, konstrukcióként kellett volna léteznie. Magyar nemzeti egység a MAT előtt is létezett -- de Budapest központtal. Nemcsak Kolozsvár és Marosvásárhely, de olyan kisváros, mint Udvarhely magyar társadalma is budapesti tükörben és tükör által szemlélte és ismerte fel önmagát.

Az Alkotmánytervezet megjelenése, és a MAT létrehozásának szándéka meglepetésszerűen érte az embereket. A társadalmi fogadtatás részletesebb, mélyebb elemzésére nincs kellő anyagom. Szórványos adatokat említhetek arra vonatkozóan, hogy román és magyar részről igencsak nagy volt a tanácstalanság, forrtak az indulatok ezekben a napokban. Egy éppen Tusnádfürdőn, a nagyszámú román vendéget fogadó üdülőhelyen praktizáló rönt-gen-szakorvos így emlékezik a hír megérkezésére: "Hát én akkor éppen Tusnádon voltam ilyen detasáláson,[31] ahogy akkor mondták. S reggel csődület volt a poliklinika előtt. Semmiről nem volt addig szó az újságokban, én nagy újságolvasó voltam már gyermekkorom óta. Hanem ezek az emberek ott jajgattak, vai, vai, Ardealul nostru, Tusnadul nostru, este cedat ungurilor din nou, ce porcarie,[32] s ottan kiabáltak. Na és akkor kimentünk, hogy kérdezzük meg, miről van szó, s ők már hallották a rádiót, a kommünikét, s elmondták, hogy Tusnadul nostru este cedat, si Borsecul nostru, si Sovata noastra,[33] mindenki el van csedálva[34] a magyaroknak, s ilyen disznóság, s olyan disznóság, s meg voltak ijedve, hogy itt Magyarország lesz, s pakolták a cuccukat, s pucoltak haza Bukarestbe, s ahova valók voltak. Úgy, hogy egy nap alatt kiürült Tusnádfürdő, csak a magyarok maradtak s az alkalmazottak. Aztán később, amikor kiderült, hogy ez nem csedáré volt, s hogy ez tulajdonképpen csak név volt, s ennek semmi következménye s semmi közigazgatási előnye nem volt a magyarok számára, akkor kezdtek visszaszállingózni. Mert voltak tisztviselők is Tusnádfürdőn, azok is ijedtükben elpucoltak, azt hitték, jönnek megint a magyarok. Nem volt feldolgozás, ilyesmi, hát akkor nem törődtek [...] [Plakátok nem voltak? -- G.J.] Semmi, hát mondom, innen tudtuk meg, újságolvasó voltam, de innen tudtam meg, hogy a románok jajgattak, hogy el van csedálva szegény Tusnádfürdő. ők nagyon szerették, hát Tusnádfürdőre jártak \\’18 előtt is, a XIX. század végén, s nagyon szerették ezeket a nyaralóhelyeket, Borszéket is, mert itt civilizáltabban voltak, mint a regáti fürdőhelyeken. Ide jártak."[35]

A frissen alakult Toplica rajonhoz tartozó Monoron az a rémhír terjedt, hogy a román gyerekeknek magyarul kell tanulniuk; a lakosság arról érdeklődött, hogyan történik majd a lakosságcsere.[36] Interjúzás során hallottam több embertől is: azt se tudták akkoriban pontosan, Magyarországon vagy Romániában élnek; hogy a MAT kicsi Magyarország volt. Egy frissen kihelyezett tanár így számolt be az első találkozásról ezzel a mentalitással: "(Marosvásárhelyen járt azelőtt, vagy akkor ismerkedett a várossal?) Akkor ismerkedtem, s azt is megmondom, hogyan volt az az ismerkedés. Úgy volt, hogy Kocsárdra, Kocsárdon át kellett szállni, jöttem Kolozsvárról. Jöttem a batyummal, a legénybútorommal, ami egy hatalmas csomag volt. És a vonaton elég kevesen voltunk. S jön a kalauz, s látom, mindenütt magyarul beszélnek, a vonaton is. Én is szóba elegyedek a kalauzzal. Pontosabban ő kérdezett meg, a jegy megvizsgálása után, hogy jártam még Vásárhelyen? Mondom, hogy nem, valahogy elkerültem, sokat hallottam róla, de soha nemjártam. Pedig légvonalban nem vagyunk csak száz kilométerre tőle. S azt mondja: meglátja maga, hogy valóságos kis Magyarország. Ott nem hall egy román szót sem. S elkezdte dicséri, hogy így, s úgy. [...] Na így informálódtam a vonatom. S ez így is volt, nem hallottam román beszédet, effektíve, akármerre ment az ember, a piacon, az üzletek, ott magyarul beszéltek, a Weekend telepről nem is beszélve, s ilyen helyekről, vendéglőkről. Aztán a cigánymuzsika, a magyar nóta ment nap mint nap. Mint legényember naponta mentem vacsorázni, flekkent enni. Hát olyan hangulatos volt a város, öröm volt élni".[37]

Egy marosvásárhelyi orvos a következőket mondta: "Írom az önéletrajzomat, s éppen ott leírom, hogy volt egy időszak itt Romániában, amikor nem tudtuk, hogy milyen országban élünk. Magyarországon vagy Romániában. Nem volt nacionalizmus."[38]

Az emberek afelől érdeklődtek, használhatják-e ezután a magyar zászlót, vagy milyen katonaság lesz a MAT-ban, és a magyar fiatalok, akik a MAT terültén élnek, hol töltik a katonai szolgálatot.[39]

Az újonnan alakult Tartományi Pártkollégium több vizsgálatot is folytatott a nacionalista-sovén megnyilvánulásoknak tartott jelenségek okainak, kiterjedésének felderítésére. A rajoni pártbizottságok vizsgálatai nyomán írt jelentéseket később összesítették. Ez ugyan nem ad árnyalt képet, de megtudhatjuk belőle, hogy magyar és román részről egyaránt "kis bécsi döntésként" értékelték és élték meg a változást. Lécfalván és Nagyborosnyón a toronyban előkészítették "a horthysta zászlót", hogy kitűzzék. Kibéden Szabó Rozália özvegyasszony a kulák Bereczki Ferenc bíztatására kitűzte a házára a magyar horthysta zászlót. Nyárádtőn az alkotmánytervezet megjelenése után Szabó Dénes és Rácz, a helyi milicista Sfarli Gyula lakásán együtt ünnepelték az új alkotmányt, majd "Rácz és Szabó kilakoltatott 6 román kulákot, és helyükbe magyarokat költöztetett, anélkül, hogy kilakoltatási parancsot kaptak volna". Kézdivásárhelyen Áros István városi néptanácsi képviselő felesége azt mondta, hogy a férje, aki aktivista, intézkedik majd, hogy az Aprozár román nemzetiségű elárusítónőjét kicseréljék egy magyar nemzetiségűvel. Kovászna városában Manole Mihai, a Néptanács Pénzügyi Osztályának alkalmazottja kijelentette, hogy a magyarok ne büszkélkedjenek a MAT-tal, mert hamarosan eljön az 1944-es esztendő, és akkor majd sírni fognak. A kovásznai bank igazgatója, Magyari Sándor azt hangoztatta, hogy a magyarok örülhetnek, mert a román bankigazgatók helyére most magyarok kerülhetnek. A Kovásznához tartozó Vajnafalva üdülőjének igazgatója, Abrahanovici azt mondta a szövetkezeti dolgozók előtt, hogy ne higgyenek az alkotmánytervezet által megjelölt MAT-ban, mert az nem szolgál mást, mint elszigetelni a magyarokat a románoktól, és az autonóm tartomány dolga nem egyéb, mint kitalálás. Csíkszentmihályon Lakatos Károly és Todor Gavril szóváltásba keveredett, Lakatos azt mondta Tódornak, hogy 1944-ben, "a felszabaduláskor" "ti románok elüldöztétek a magyarokat, de most a MAT-ban a kisebb testvér vagytok és nem tehetitek meg ezt". Mire Todor azt felelte, hogy a MAT-ban a románoknak nem biztosítanak egyenlő jogokat a magyarokkal. A csíkszeredai tőzegfeldolgozó vállalatnál Lajos Domokos raktáros azt mondta Balazs Gheorghe technikai vezetőnek, hogy mint románnak nincs mit keresnie a Magyar Autonóm Tartományban. Csíkmadarason a pártalapszervezet titkára és a néptanács elnöke verekedést szervezett a magyarok és románok között, néhány románt a pincébe vittek és ott verték meg őket. Éjszaka ittasan azt kiáltozták az utcán, hogy a románoknak nincs mit keresniük a MAT-ban.[40]

Valószínű, hogy az összefoglalásban kiemelve, felsorolásszerűen említett esetek helyi kontextusba illeszkednek. Egynek-egynek a részletesebb feltárása mutatná meg, hogy valójában mi miért is történt. Esetünkben a lényeg a központi, egyneműsítő gondolkodás sémája: a nacionalizmus-sovinizmus egyaránt jelen van románok és magyarok, egyszerű emberek és bankigazgatók vagy néptanácsi alkalmazottak körében, tehát harcolni kell ellene. Ezt pedig csakis a központ által kialakított módszerekkel, központi irányítással és központi ellenőrzés mellett lehet megtenni. A MAT újabb alkalom és ürügy arra, hogy a harcot fokozzák, a párt és vezetői körüli egységet még szorosabbra fűzzék, még jobban megköveteljék.

Az ideológia, amely a gyakorlati cselekvéseket és az értelmezést irányítja, nem új. A MAT megszületése előtt is voltak a tartomány területén nacionalista-sovinisztának tartott megnyilvánulások. Még Maros tartomány idején, 1952. április 21--22-én, az ortodox húsvétkor a párt nagyméretű helyi akciót szervezett, bevonva nemcsak a tartományi, rajoni aktivistákat, hanem a marosvásárhelyi pártiskola több mint száz növendékét is. Vége felé közeledett a tavaszi vetési kampány, és az akciónak az volt a közvetlen célja, hogy ünnepnap is munkára mozgósítsa a falusiakat. Ugyanakkor, természetesen, az egyházi ünnep ellenében, az uralom kiterjesztésének és gyakorlásának igen markáns szimbolikus gesztusa volt ez. Az akcióról készült jelentés egyértelműen mutatja, hogy mindenütt nagy ellenállás fogadta a kiküldötteket.[41] Szabédon Stefan Pop pártitkár "sovén" megnyilvánulása, hogy ha a magyarok két napot tartottak, akkor nekik is joguk van ehhez. Monoron az alapszervezeti tikár azt mondta, hogy "nincs ideje gyűlésbe menni, mert kell menjen a templomba. A Néptanács szolgálatosa, valamint a kultúrház igazgatója, Achim Ioan is felszólalt a delegátusokkal tartott gyűlésen, mondván hogy a párt delegátusai azért jönnek a faluba, hogy elrontsák az emberek vallását, és hogy a magyarok 3 napon ünnepeltek, a zsidók 8-9 napon keresztül, és csak a románokat nem hagyják ünnepelni". Tagun (valószínűleg Kisújlak, esetleg Nagycég) "Lazareanu Toma azt hangoztatta a gyűlésen, hogy ő először román, és csak azután kommunista, és nem ment a mezőre, sőt, április 21-én hazaküldte az eke mellől Pasca kulákot, megkérdezve, hogy román-e". Csapón Vrarcu Sofron és Pacurar Stefan azt mondták, hogy ők a templomba mennek, mert keresztények, és azért adott az Úristen ünnepet, hogy azt megüljék. Frunzeni faluban Moldovan Vasile párttitkár azt mondta, hogy nem megy dolgozni, mert fél, hogy megdöglenek a tehenei.

Az akció résztvevőinek végkövetkeztetése: a községek többségében az akció közben soviniszta, azaz: a pártutasítás ellen nemzeti különbségekre, "előjogokra" hivatkozó kijelentéseket és magatartást tapasztaltak még az alapszervezetekben, tömegszervezetekben és az államapparátus szervezeteiben is. A nacionalizmus és a sovén magatartás leküzdésére azt javasolták, hogy minden alapszervezetben jól felkészült elvtársak dolgozzák fel a nemzeti kérdést. Értelmezésem szerint ez ügyben olyan tömegméretű és egységes megnyilvánulást tapasztaltak, hogy különösebb szankciókra semmilyen szinten nem gondoltak. Mindez azért fontos, mert mutatja: a MAT megalakításakor, az ideológiai elveknek, a működés kereteinek kimunkálásakor a hatalomnak figyelembe kellett vennie azt is, hogy a társadalom hogyan reagál a fentihez hasonló esetekben.

Gheorghiu--Dej 1953. januári kijelentése egyaránt vonatkozik a tartományon kívül, valamint a tartományban élő romániai magyarokra: Romániában megoldották a nemzetiségi kérdést. A kijelentés gyakorlati következményeire tett utalásra csak egy jóval későbbi iratban bukkantam. A megalakulástól a megszüntetésig hangoztatott hivatalos álláspont szerint a MAT a marxi-lenini nemzetiségpolitika helyes alkalmazásának eredménye, a helyes formája annak, ahogy a Román Munkáspárt, a román állam megoldotta a nemzetiségi kérdést. A Központi Bizottság propaganda és agitációs osztályának főnöke, Leonte Rautu 1959 márciusában Marosvásárhelyen, egy az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben leleplezett nacionalista megnyilvánulás kivizsgálása után kijelentette: "A nemzeti problémát mi megoldottuk. A harc azonban a nacionalizmussal hosszú ideig fog még tartani".[42] Úgy is lehet érteni: a harc azok ellen folytatódik, akik azt állítják, és amellett érvelnek, hogy nem oldották meg a "nemzeti problémát" Romániában, vagy akik a MAT-ban és azon kívül nacionalista-so-viniszta magatartást tanúsítanak. Azaz, és ebben az 1952-es fordulatot ebből a szempontból hangsúlyozó szerzőknek van igazuk: a MAT megalakulásával bevezetik a magyar nemzeti megnyilvánulások kettős (MAT-on belüli és azon kívüli) román állami kontrollját. A MAT egyetlen specifikuma, a létrehozó hatalom elképzelése szerint, hogy magyar nyelven folyik itt az osztályharc, és a magyarok között épülnek az osztályhatárok.

Mindjárt az első momentum, amely erre az aspektusra, az újjászerveződő kontrollra hívja fel a figyelmet közvetlenül a MAT megalakulása után: a rajoni szinteken végrehajtott vezetőcserék. Egyfelől természetesnek felfogható folyamat: az új szerkezet kialakítása új embereket kíván. Érthető ez azoknál a rajonoknál, amelyek most kerültek a marosvásárhelyi tartományi vezetőség hatókörébe: Sepsi, Kézdi. De ugyanez történik Gyergyó rajonban is, amely azelőtt is Maros tartományhoz tartozott. Döntően magyar többségű rajonokról van szó, és a leváltás indoklásában ott található a Luka-féle jobboldali elhajlásra való utalások mellett a "nemzeti egység" emlegetése is. Az új összetételű pártkollégium már augusztus 22-én jelentést állított össze a Gyegyó rajonban tapasztaltakról, melynek konklúziója: fegyelmezetlenség, "rendetlenség és anarchia" a rajoni pártbizottságnál, valamint az osztályellenség manőverei nyomán a rajoni pártbüróban létező magyar nemzeti egység -- emiatt leváltásra javasolja az első titkárt és a titkárokat.[43] Szeptember 13-án vitatják meg a Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy rajonokban végzett feltárások eredményeit, elsősorban azokat, amelyek az Alkotmánytervezet vitájával kapcsolatos nacionalista-sovén és osztályellenes megnyilvánulásoknak tekinthetők.[44] A kézdivásárhelyi vezetők cseréjére egy újabb, szeptember 30-án tartott megbeszélésen tettek javaslatot.[45]

A társadalom szintjén a probléma hivatalos, sorozatos, propagandisztikus vagy erőszakszervek beavatkozásával történő "kezelése" nem járt különösebb, a vélekedéseket és magatartásokat alapvetően módosító eredménnyel. Négy év múlva, 1956 januárjában, amikor az újabb területi-adminisztratív átszervezés során Toplica rajonhoz csatolták az addig Neamt megyéhez tartozó Gyergyótölgyest és Gyergyóhollót, az ottani románok kérvényben terjesztették elő, hogy nem akarnak Magyarországon élni.[46] Többjelentés is szól arról, hogy Csíkban, Gyergyóban a fiatalok magyar trikolórral feldíszített kalapban jelentek meg a rajonközpontban a sorozáson.[47]

A MAT határai pedig, ha a napi működést tekintjük, nem elválasztanak, hanem igenis összekötnek. Erre fokozatosan jönnek rá mindazok, akik az első időszakban vágyaik szerint élték meg a helyzetet, illúzióknak hittek. Így igen hamar ráébrednek a valóságra azok az ifjak, akik a szentkeresztbányai fémipari szakiskolát végezték el 1952 végén, valamint az ifjak szülei, rokonsága, környezete is. Ugyanis az ifjú székely szakmunkások közül 62-őt, azaz legnagyobb részüket az ország különböző, távoli fémipari központjaiba helyezték ki. 21-en egyenesen Brailára kerültek, de onnan mind egy szálig hazajöttek.[48] Inkább visszaálltak a szüleik mellé gazdálkodni, minthogy román környezetben kezdjék jelentős anyagi előnyökkel kecsegtető munkás-karrierjüket.

Ez a kihelyezés is jelzi: a tartományt és embereit, bármiről szólt is a propaganda, a politikai szándék már kezdetektől fogva nem külön táborba terelni, és külön kezelni, hanem integrálni akarta. Csak éppen más meggondolások szerint, más ritmusban, más módszerekkel, mint Romániának a MAT-on kívüli területeken élő magyarjait.

 

Jegyzetek:

1. Nem számítva a főváros, Bukarest rajonjait. Veress Emőd: Az 1950-es néptanácsi képviselőválasztás mechanizmusa. In Areopolis. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok II. Litera Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2002. (a továbbiakban: Veress 2002) 199. p.

2. R. Süle Andrea írja, hogy az alkotmány számos bekezdést szó szerint átvett az 1936-os szovjet alaptörvényből. R. Süle Andrea: Románia politikatörténete 1944-- 1990. Hunya Gábor -- Réti Tamás -- R. Süle Andrea -- Tóth László: Románia 1944--1990. Gazdaság-és politikatörténet. Atlantisz Medvetánc, 1990. 224. p.

3. Dennis Deletant szerint "bár a tisztogatásra a jel Sztálintól jött, az áldozatok kiléte magától értetődött -- és Dej a szovjet tanácsadókra hallgatva saját érdekében is cselekedett. Az "elhajlók", Ana Pauker, Luka és Georgescu elleni vádakat Constantinescu, Chisinevschi és Mogyorós Sándor eszelték ki és véglegesítették, a szovjet tanácsadók szoros felügyelete alatt, akik közül a legfontosabb volt Alexandr Mihailovics Szaharovszki, a biztonsági problémák tanácsadója a Belügyminisztériumban. Egy másik tanácsadó, akire hallgattak, Mark Boriszovics Mitin, a SZKP KB tagja, a For a Lasting Peace, for a Peoples Democracy folyóirat főszerkesztője." Deletant, Dennis: Teroarea comunista în România. Gheorghiu--Dej si statul politienesc 1948--1965. Polirom, Iasi, 2001. 185. p.

4. Endroiu, Nicolae-- Puscas, Vasile: Maghiarii din România. Fundatia Culturala Romînâ, Centrul de Studii Transilvane, Cluj-Napoca, 1995. 24-25. p.

5. Telegdi Elek írás a brüsszeli Nagy Imre Intézet kiadványában jelent meg 1963-ban. Telegdi Elek: La situation de la minorité hongroise dans la Roumanie actuelle. In Etudes, 1963. 1-4. sz. 91-103. p.

6. Schöpflin György: Magyarok Romániában. Párizsi Magyar Füzetetek, Párizs, 1979. 39. p.

7. Lipcsey Ildikó 1987-ben megjelent írása a MAT-ra emlékeztetett a megalakulás 35-ik évfordulóján. Lipcsey Ildikó: 35 éve alakult meg az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány (1952--1968). In Kritika 1987. 9. 6-9. p.

8. Lipcsey írja, hogy a kolozsvári Igazság 1953. január 29-i számában olvasható Gheorghiu--Dej kijelentése.

9. Tóth 1990. 47. p.

10. A jelentés címe: A magyar értelmiségi körökben jelentkező burzsoá-nacionalista befolyások elleni harc néhány problémája. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem RMP-alapszervezete bürójának megbízásából készült jelentés. 1954. december -- 1955. március.

11. Ide sorolom a mai, úgynevezett "belső anyaország"-ra, más területek magyarságának sorsától függetlenül kialakítandó "Székelyföld-autonómiára" vonatkozó elképzeléseket.

12. Lásd Mélykúti Ferenc kéziratát: A magyar nemzeti kisebbség helyzete Romániában 1944-től 1968-ig, különös tekintettel a Magyar és Maros-Magyar Autonóm Tartományra. Doktori disszertáció, 1993. 22-23. p.

13. Lásd Vincze Gábor: Nemzeti kisebbségtől a "magyar nemzetiségű románokig". In Illúziók és csalódások. Fejezetek a romániai magyarság második világháború utáni történetéből. Státus, Csíkszereda, 1999. 80. p.

14. A Román Munkáspárt Központi Bizottsága mellett működő Központi Pártellenőrző Bizottság (Comisia pentru Controlul Partidului, CCP) kiküldöttje, Taraboi elvtárs mondta a tartományi pártkollégium 1952. augusztus 15-i gyűlésén: mivel a Magyar 376 377 Autonóm Tartomány már kialakult, és vannak elvtársak, akik jól ismerik a rajonokat, ezért meg kell állapodni a munkatervben, hogy mindenki megismerhesse a tartomány sajátosságát/specifikumát, mert az a legfontosabb, hogy megismerjék a nemzeti helyzetet és az ellenség megnyilvánulásait.

Lásd: Arhivele Nationale Directia Judeteana Mures (Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatósága, a továbbiakban: ANDJ Mures), fond Comitetul Regional Mures al PCR (a Román Kommunista Párt Maros Tartományi Bizottsága, a továbbiakban: CRM-PCR), dos. 53 (1952), Colegiul de Partid (Pártkollégium), 1-8. f.

15. Buletinul Oficial al Marii Adunarii Nationale a Republicii Populare Romane.Nr 1. 1952. szeptember 27.

16. Planuri de Masuri si Planuri de Munca. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 45 (1952), 105-109. f.

17. Előre, 1952. augusztus 3.

18. Raport de activitate a sectorului carnete de partid si evidenta membrilor, 18. august 1952. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 55 (1952), 183-186. f.

19. Tabele statistice lunare cu privire la membrii si conducere de partid. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 51 (1952), f. 1-10.

20. Referat asupra cercetárii aparatului financiar al Sfatului Popular Raional si orasul Sfîntu-Gheorghe. Sectia Plan-Finante-Comert-Cooperatie,. 1 august 1952. ANDJ Mures fond CRM-PCR, dos. 57 (1952), 119-122. f.

21. A továbbiakban az itt elhangzottakból idézek. Jegyzőkönyv, készült az 1952. augusztus 11-én az ellátással kapcsolatos problémák megtárgyalásáról szóló munkaülésen. Sectie Plan, Finante, Comert si Cooperatie. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 57, 122-125. f.

22. Ld. birkahús.

23. Raport asupra aprovizionarii populatiei cu legume si fructe. ANDJ Mures, fond fond Sfatul Popular al Regiunii Mures Autonoma Maghiara (a Maros Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa, a továbbiakban: SPRMAM), dos. 1/vol.2/1952., 141-145. f.

24. Jegyzőkönyv, felvétetett 1952. október 16-án a tűzifaellátással, élelmiszerellátással kapcsolatos problémák megtárgyalásáról szóló munkaülésen. Sectia Plan-Finante-Comert Cooperatie. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 57 (1952), 142-150. f. Sectia Plan-Finante-Comert-Cooperatie.

25. Conferinta organizatiei regionale de partid RAM. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 64 (1952).

26. A tartományi pártbizottság munkatervében, amely az Alkotmánytervezet nyílt vitájának a megszervezéséről szól, a következő olvasható: "A nemzeti kisebbségek lakta rajonokban figyelembe veszik minden rajonnak és minden helységnek a sajátosságait, és az Alkotmány magyarázatára nagyméretű munkát kell folytatni, népszerűsíteni kell a párt és a kormány marxista-leninista nemzetiségi politikáját, a nacionalizmus és a sovinizmus elleni harcot, le kell leplezni a katolikus egyház és más reakciós elemek népellenes, sovén tevékenységét." Plan de masuri si de munca, Plan de munca cu privire la organizarea dezbaterii publice a proiectului de Constitutie a RPR. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dosar 45 (1952), f. 110-117.

27. Háztömbgyűlés az Alkotmánytervezet megvitatására. Vörös Zászló, 1952. augusztus 30.

28. Például Csík rajon Népi Demokrácia Frontjának tanácsa szeptember 17-én a kultúrház nagytermében tartott nagygyűlésen számolt be az Alkotmánytervezet megvitatása és népszerűsítése során a rajon területén elért eredményekről. Fontos lehetett az esemény, mert ott volt Juhász Lajos, az NDF országos tanácsának, az MNSZ központi vezetőségének tagja, Csupor Lajos, az RMP tartományi bizottságának első titkára. Amint Bokor Mózes, a Csík rajoni RMP első titkára beszámolt róla: "a rajon területén 53.144 dolgozó (Csík rajon ekkori lakosságszáma kb. 80.000 lélek volt -- G. J.) vett részt az Alkotmánytervezet megvitatásában. A dolgozók 432 szakszervezeti és 455 NDF körben vitatták meg az Alkotmánytervezetet. A viták során az abban résztvevők 1100 kérdést tettek fel az Alkotmánytervezet egyes szakaszaival kapcsolatban." Vörös Zászló, 1952. szeptember 23.

29. Például átadják a gyulakutai hőerőművet, elkezdik építeni a Székelyudvarhely-- Csíkcsicsó vasútvonalat, a gyergyószentmiklósi lenáztatót, a csíkszeredai posztógyárat és a Hargitafürdőn kitermelt kaolint feldolgozó fajanszgyárat, nagy volumenű tőzegkitermelést indítanak Csíkszereda határában.

30. Ld. termelőszövetkezet.

31. Ld. ’oda voltam kinevezve’.

32. Magyarul: "Jaj, jaj, a mi Erdélyünk, a mi Tusnádunk, újra átengedték a magyaroknak, micsoda disznóság...".

33. Magyarul: "A mi Tusnádunk át van engedve, és a mi Borszékünk, és a mi Szovátánk."

34. Ld. ’el van adva’.

35. Részlet a MAT történetének feltárását célzó, általam készített életút-interjúk egyikéből. Interjúalany D. I. marosvásárhelyi orvos.

36. Sectia Propaganda si Agitatie, ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 59 (1952), 113-120. f.

37. Részlet a MAT történetének feltárását célzó életút-interjúk egyikéből. Interjúalany L. J., később, a hatvanas-hetvenes években a Pedagógiai Főiskola rektora volt.

38. Uo. Interjúalany D. L. orvos.

39. Colegiul de Partid. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 53 (1952), 30-38. f.

40. Sinteza din referatele Comitetelor raionale de Partid asupra manifestarilor nationaliste si sovine din Regiunea Autonoma Maghiara. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 59 (1952), 64-65. f.

41. Jelentés a tartományi aktivisták és a Pártiskolában levő elvtársaknak 1952. április 21-22-én a vetési kampány erősítésére végrehajtott akciójáról. 1952. április 30. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 58 (1952), 43-55. f. A példákat a továbbiakban innen veszem.

41. Sedinte de birou. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 224 (1959), 86-96. f.

43. Raport informativ asupra celor constatate cu ocazia anchetei nostre în raionul Gheorgheni. 22. august 1952., Colegiul de Partid. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 53 (1952), 16-23. f.

44. Proces verbal al sedintei de lucru din 13 septembrie 1952., Colegiul de Partid. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 53 (1952), 30-38. f.

45. Proces verbal al sedintei de lucru din 30 septembrie 1952., Colegiul de Partid. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 53 (1952), 53-60. f.

46. Sedinte de birou.ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 143 (1956), 198-203. f.

47. Sedinte de birou. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 117 (1955), 122-144. f.

48. Informari trimise la CC. 1953. február 2. ANDJ Mures, fond CRM-PCR, dos. 73 (1953).